Mindig sok gondolat kavarog a fejemben, néha monológok, máskor komplett párbeszédek, jelenetek zajlanak le bennem. Egy darabig megtartottam magamnak, valahogy nem akarództak a gondolatok szavakká válni. Befelé forduló énem nem kívánkozott a nyilvánosságra.

De mindig van mit tanulnom. Furcsamód ez az évem, ha visszagondolok, - mert hamarosan vége lesz,(2023) -  pont a kommunikációról szólt. Milyen elcsépeltnek hangzik már számomra a “légy a jelenben” a “legyél flowban” felszólítás. Túl harsogják és mint mindennel, ami túlzó, úgy vagyok, hogy nem én vagyok. Visszatérve a kommunikációra, észre kell vennem, hogy ami folyamatosan szembejön velem, bizony annak üzenete van, még akkor is ha alkalmanként  túlzó formában tolják az arcomba. A finom jelzéseket hamarabb észreveszem, jobban eljut hozzám az, ami megérint.

Kommunikáció, párbeszéd, figyelem, kérdezés, kíváncsiság, reflektálás. Ezek a jelentőséggel bíró szavak találtak meg, számos csatornán kelletve magukat, hogy vegyem már végre észre őket. Hol finoman, hol harsogva, míg végre betalált. Eljutott hozzám az üzenet, ami a feladatom. Jelen lenni a kapcsolatokban, barátságokban, közösségekben, érteni, érezni, figyelni és megfigyelni, érdeklődve kérdezni majd válaszolni, majd újra kérdezni. A kommunikáció nem egyirányú csatorna, a szépsége az áramlása. Az ide s oda keringő szavak mögött mindig emberi tartalom van. Figyelmem a mögöttes tartalomra fordul, ahol a szavak mellé társul a test, s az őszinte érdeklődésre enged a szó, enged a test.