Egy vendégem mesélte ezt a történetet

„Képzeld Csilla,  a hétvégén wellnesselni voltam, egy újonnan nyílt szállodában, ahol elég kevesen voltak – gondolom azért, mert nem ismerik még sokan. Ennek köszönhetően reggel a medencében rajtam kívül egy négy fős 60 plusszos női kör fürdőzött, s akaratlanul is fültanúja voltam a beszélgetésüknek. A témából nyilvánvaló lett számomra, hogy az egyik hölgy, a szóvivő, kozmetikus volt. Hihetetlen előadást tartott különböző kezelésekről, csak úgy nyomta a szöveget, én meg füleltem. Sok érdekeset mondott, főleg szakmai dolgot, áradt belőle, de ahogy láttam a hallgató közönsége is itta minden szavát. Nos félig leeresztett, amolyan „relaxálós” pillákkal, azért résen voltam, kíváncsian és csendben hallgattam a beszélgetést, hogy merre alakul.

Egy szőke, szép arcú hölgy a csapatból, láthatólag képben volt, sőt mondta is, hogy rendszeresen jár kozmetikushoz otthon – az nem derült ki hol van az az otthon – de az igen, hogy minden hónapban ott van a kozmetikusánál, már előre bejelentkezik, s különféle kezeléseket csináltat. Többet is ismert a kozmetikus hölgy által megemlített eljárásokból, szóval hihető volt a sztorija, hogy rendszeres kozmetika látogató. S amikor ilyen wellness helyeken jár, akkor azonnal megnézi, milyen kozmetikai szolgáltatások vannak, s be is jelentkezik.  Kezdett érdekelni a dolog, így a félig leeresztett pilláim alól megnéztem magamnak.

A második hölgy, mint megtudtam, csak szempilla festésre jár és szemöldök „renoválásra” mert elég kusza a szemöldöke, itt-ott hosszú szálak, sőt egyre hosszabb szálak merednek ki a sorból ráadásul még őszül is, amit nem bír elviselni. De arra nem gondolt, hogy kezelésekre járjon, bár krémet mindig használ otthon, ott van a fürdőszoba polcán, így reggel-este egy gyors krémezés belefér. Bár láttam az arcán, hogy kicsit megingott abbéli hitében, hogy nem kellene-e neki is egy kezelést is kipróbálnia legközelebb. Úgy tűnt hatott rá medencés előadás, vagy a látvány, amit a másik „rendszeres” nő arcán látott, esetleg némi kis irigység is bujkált benne.

A harmadik fürdőző nő is becsatlakozott a társalgásba, s közölte, hogy ő még sosem járt kozmetikában, s nem is érzi ennek szükségét. Ezt olyan határozottan mondta, hogy erre már én is kinyitottam a szemem, s teljes tekintettel fordultam a kis csapat felé, lesve, hogy mi lesz a reakció. A kozmetikus hölgy, azt mondta, hogy mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit tesz a bőrével, ő nem fogja győzködni, de a kezelésekkel el lehet tolni a bőröregedés idejét, karban lehet tartani jó sokáig és szerinte egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan öregszünk. A jólápoltság jelei akkor is láthatóak, ha öregszünk.

Én eddig is figyeltem őket, s már rögtön az elején feltűnt, hogy két nő a csoportból feltűnően jobban néz ki, mint a másik kettő. Ez még a beszélgetés beindulása előtt volt, ezért is lettem olyan kíváncsi, amikor kozmetikai témákról kezdtek el beszélgetni, s nem szép dolog de kihallgattam a beszélgetésüket. Képzeld el Csilla, a rendszeres nő, nevezzem így (tudod aki minden hónapban jár kezelésre) és a kozmetikus, tényleg látványosan jobban néztek ki, mint a másik kettő és ezt még a beszélgetés előtt nyugtáztam magamnak. Ismered ezt, amikor egy új helyen szétnézel, megnézed az embereket és kialakul egy első benyomás. Akkor még nem tudtam hány évesek, de kíváncsi voltam rá, fel is ötlött bennem ez a gondolat, hogy vajon hány évesek lehetnek.

Tudod, hogy most nemrég döntöttem el, hogy rendszeresen járok hozzád, hogy minden hónapban jár nekem az én idő, de  ez a sztori végképp meggyőzött. Valóban csak évekkel később látszik meg az „igazi” eredménye a rendszerességnek. Persze minden egyes kezelés után is klassz a bőröm, selymes, jó tapintású, hidratált de ez a hosszútávú hatás, most tényleg, …. olyan jó volt látni, s az jutott eszembe, hogy azt magamon nem tudom mérni, mi lett volna ha nem csinálom … vagy mi lett volna ha csinálom. Eldöntöttem csinálom, itt a helyem nálad.”