Az olaszországi „nyaralásom” -tartózkodásom kapcsán …

Az előzmények: többször, többfelé jártam nyaralni, nagyon szeretek utazni, látni s befogadni új dolgokat. De! Többször éreztem azt a nyári/téli utazások kapcsán, hogy olyan jó lenne több időt eltölteni egy-egy városkában, hogy megízleljem milyen is lehet ott az élet, s legyen időm befogadni azt a sok szépséget, amit látok.

Ez egy bakancslistás vágyam volt, de most biztos vagyok benne, nem ez lesz az utolsó. Két évvel ezelőtt egy toszkán nyaralás alkalmával fogalmazódott meg bennem igen erősen ez a vágy, mikor egy gyönyörű mini városkában jártam. A város méretre inkább falunak nevezhető, de Toszkánában lehetetlen falunak nevezni ezeket a kis gyöngyszemeket.

Tavaly egy hirtelen (tényleg!) ötlettől vezérelve elkezdtem olaszul tanulni. Régóta szerettem volna az angol mellé egy másik nyelvet, a spanyol nagyon tetszett, így az volt a képben, de az olasz lenyomta! Tanulás közben már jött is az ötlet, hogy milyen jó lenne ezt ott helyben tanulni. Olaszországba mindig szívesen megyek nyaralni, közel van, nem kell sokat utazni, jó, tudom, hogy a nyaralás, az egy „másállapot”  de pont ez vonzott. Meg a ráérés … ráérni csakúgy üldögélni, szemlélődni, nézni a hegyeket, az embereket, befogadni egy város hangulatát.

Nekem az igazi kikapcsolódás az amikor ráérek. Amikor nem nyom az idő, nem kell ránéznem az órámra, mert tudom, hogy van időm arra amit akarok. Ez vagyok én. Amikor ez megfogalmazódott bennem, egészen felvillanyozott. Tudod, amikor egy gondolat befészkeli magát a fejedbe, ott elindul valami. Valahogy a dolgok arra sodornak.

Nyelvtanulás szempontjából igazán ideális, ha ott helyben, az adott országban tudsz tanulni. Sokat s gyorsan lehet fejlődni. Hamar összeállt bennem ez a két vágy, ideális találkozás. Innen már csak a szervezés következett, google a jóbarát, „nyelvtanfolyamokolaszországban” , millió találat, böngészés, vélemények, blogok. Ez persze türelmet és időt igényel, de megéri. Így esett Assisire a választásom. Oda már régóta szerettem volna elutazni, megnéztem róla a fényképeket, elég kis város ahhoz, hogy könnyen megismerhető, gazdag  hitélet, Szt Ferenc lábnyomai, csodás tájak, számomra oly hangulatos belváros. Átböngésztem a nyelviskola weboldalát tanfolyam típusok, árak, szállás, fényképek, FB oldal bejegyzések. Minden simán ment. 3 hétre foglaltam, ami nem túl hosszú nyelvtanulás szempontjából, de elég hosszú nyaralásnak.

Az iskola által, a tanfolyamhoz kapcsolt szálláson laktam, amely úgy volt meghirdetve, hogy diákszállás. Elvileg ez egy lakást jelent, saját szobával és közös konyhával, fürdővel. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egyedül uraltam az apartmant 3 hétig, így valóban az volt az érzésem, hogy „beköltöztem” Assisbe.  Délelőtt 9-13 óráig nyelviskola délután szabad.

Szabad! Hagytam időt magamnak, nem akartam egyszerre mindent gyorsan befutni. Szép lassan megismertem a várost. A csodás utcácskákat, a kápolnákat, templomokat, bazilikákat. Kávéztam reggel a kávézóban, ebédeltem utcán, kis vendéglőkben, ültem a hegytetőn s templom lépcsőn, sétáltam esőben. Jártam reggeli misére, ahol az orgonán játszó s éneklő apáca már ismerősként üdvözölt. Csodáltam órákon át a Bazilika freskóit, ültem a ferencesek 800 éves Szt Damján keresztje előtt imádkozva, sétáltam a domboldalakon, ahol Szt Ferenc is járt. S boldogan mosolyogtam, mikor egy turista megkérdezte tőlem, hogy merre van a városkapu felé vezető utca, talán helyinek nézett?  S boldogan mosolyogtam akkor is, amikor az utcán sétálva rám köszönt a bár tulajdonosa, ahova este be-beültem egy pohár borra vagy aperolra. Eltöltöttem egy órát egy igazi olasz étterem konyháján 3 shéffel, s hallhattam a miskolci kórust Szt Ferenc Bazikiában énekelni, ültem este egy japán hegedűművész koncertjén. Oh mennyi élmény így visszagondolva!