Fantasztikus élmény volt. Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetetek! Az én életemben nagy dolog ez az évszám. Mennyi minden van benne! Önmegvalósítás, küzdelem, siker és sikertelenség, öröm, kételkedés, tanulás és tudás, kitartás és bizonytalanság, keresés aztán bizonyosság ... millió érzés. De jó! Végtelenül örülök! Ez a nap maga volt az önfeledt boldogság.

Na azért volt egy kis hidegzuhany - szó szerint - az előkészületek, a reggeltől szakadó esőben, nehezített pályát adtak. Az elmúlt hónapban tombolt a szárazság és a 30 fok. Szakadó esőben kerti-party ... olyan 11 óra magasságában kitört rajtam a pánik, most mi lesz??? Közben jött tőletek a sok kedves üzenet, időjárás jelentéssel, hogy tartsak ki, hamarosan eláll. Huh. Mást úgysem tehettem. Tényleg elállt. Addigra azért feltoltunk egy ponyvát, hogy legalább alatta tudjak rendezkedni, székek, asztalok ... ne ázzanak.

Következő izgalom, amiről szerencsére csak utólag értesültem, hogy a megrendelt süteményt és pogácsát másnak adták oda. A fiam ment el a sütikért, aki nem mert addig hazajönni amíg vissza nem szerezte az elorrontott süteményeket. Demeglett! A “büfé” felkerült a teraszra, az volt az egyetlen esőbiztos menedék, de annyi embert mégsem terelhetek az én mini teraszkámra és akkor még nem is tudtam, hogy mennyi az annyi. Visszajelzés ide vagy oda, gyakorlatilag fogalmam sem volt, hogy hányan leszünk! Ma sem tudom hányan voltunk , a kert megtelt és a terasz is. 14 órakor elállt az eső, trópusi levegő lett, meleg, párás...

Délután 5-kor nyílt a kapu az első vendégnek és jöttetek és jöttetek. Átfutott a gondolataimban, vajon elférünk-e és elég lesz-e a pogácsa? Itt szeretném megköszönni azt sok kedves ajándékot amit kaptam tőletek, a sok virágot, meg a sok tálca finom süteményt, (ami az utolsó darabig mind elfogyott. )Igazan szülinaposnak éreztem magam.

Jó hangulatra engedett következtetni, hogy az utolsó pár vendég éjfélkor hagyta el a teraszt. Millió köszönet!