Egy éjszaka elvesztem Kusadasiban (Törökország) mindössze 9 évesen. 

Édesapám számtalanszor mesélte a történetet, nem mintha én nem emlékeznék rá. Soha nem fogom elfelejteni, pedig ötven éve történt. 

A sztori:

A nagy meleg miatt  napközben az üzletek többsége zárva tart Törökországban. A törökök sziesztáznak. Éjszaka viszont pezseg az élet, boltok, teázók, árusok mind kínálják portékájukat, a bejárat előtt állva hívogatják be a turistákat, vásárlás reményében. Mindannyian a kirakatokat bámultuk, ékszer, szőnyeg, cipő, bőráru dömping - zsongás, turista és autóforgalom, alkudozás, egyik üzletbe be, másikból ki. Már 9 évesen sem hagytak hidegen a kirakatok, legyökereztem egy csillogó aranyékszer bolt előtt. Az eladó kedvesen beinvitált, a belső tér még elragadóbb volt, keleti zene szólt és nagyon finom illatot éreztem. Ez annyira spontán, egyszerűen és gyanútlanul történt, 9 évesen eszembe sem jutott félni és az sem, hogy a szüleim talán nem is látták, hogy én beléptem. Később kiderült, ez így is volt. 

Majd az eladó elővett egy illatos üvegcsét, mutatta, hogy tartsam a tenyerem, önt bele illatos vizet és dörzsöljem be vele az arcom.

Erre az illatra a mai napig emlékszem de sehol nem éreztem azóta hasonlót.

Friss citrusos, könnyed. Felismerném. Kaptam ajándékot is, egy gyöngyből fűzött gyűrűvel teli,  megrakott tálat tartott elém. Maga volt a kánaán, ezernyi szín, és minta kápráztatott el, majd hosszas válogatás után kivettem egyet, s az ujjamra húztam. 

Szépen megköszönve, nagy mosollyal sétáltam ki az üzletből, de a családomnak addigra hűlt helye volt. A mosoly lefagyott az arcomról, a riadalom vette át helyét a szememben.

A történet vége, hogy kalandosan ugyan, de megtaláltam a családom, hiszen itt vagyok és nem történt semmi bajom. A gyűrű a mai napig megvan, 50 éves, kicsit viharvert, de őrzöm, ahogy az illatot is az orromban. 

Ma az jutott eszembe erről a történetről, hogy már gyerekként is elvarázsolt a szépség. S bár, csak jóval később választottam a szépséget, mint szakmát, de akkor is, ott volt az bennem. Mindannyian kutathatunk magunkban, régmúltat is felidézve, mi az ami megfogott, mi az amitől tátva maradt a szánk, mit tartottunk vonzónak gyerekként, kamaszként.

Mindannyiunknak van elhívása, csak sokszor nem vesszük tudomásul felnőttként, pedig ez lehet a kiteljesedésünk titkos kulcsa. Ne hagyjuk veszni ezeket a bennünk rejlő értékeket.