Lelkierő

Vezérkép:
2020-07-12 08:30
...

Tegnap még nyár volt. Egy esős vasárnap margójára. Érdekes évünk van, s ez nem azt jelenti, hogy jó vagy rossz. Annyi bizonyos, hogy megdolgoztat, főleg lelkileg. Nem tudom Te hogy érzed? Olyan érzésem, van, mintha nem lenne halogatni való időm. Igen, tegnap még nyár volt. Ma? Ki tudja? Elképesztően változó a világom, világod, … világban élünk. Észrevetted? Nincs idő halogatásra. A halogatás és a nincs idő témája mostanában intenzíven foglalkoztat. 

Reggelente szoktam meditálni. Csendes félóra, mely indítja a napomat. Korán kelő vagyok, s ez belefér a reggelembe. Ma reggeli meditációm előtt épp Szent Pál Filippiekhez írt levelét olvastam, s benne: „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.” (Fil 4,12) Hmmm, elgondolkodtató, pont ezek az érzések kavarognak bennem. Egyre gyorsabban változó világomban, nagy szükségem van az elfogadásra, hogy örülni, vagy legalábbis megbékélni tudjak azzal, ami van, amim van. Ha le kell állni, nincs munkám, nem találkozhatom senkivel, akkor azzal. Amikor hétággal süt a nap, egy-két napig tombol a nyár, (mint tegnap)  akkor élvezzem azt mert megadatott. Élvezzem épp azt ami van. Beavattatom szűkölködésbe és bővelkedésbe egyaránt. Ez az igazi éld meg a pillanatot, ami ma olyan divatos kifejezés, élj a jelenben. Igen ám, de ez nem is olyan könnyű. Mint ahogyan az sem, hogy csendesedj el, meditálj, relaxálj ,mikor problémád van,.... persze ..... pont akkor a legnehezebb. Azért, ez nem olyan egyszerű, sőt igen nagy gyakorlást, gyakorlatot igényel. De tanulható. Jómagam már 8 éve meditálok, ma már szemlélődő imának nevezem, de a húzó-hívő erő, mikor tanultam, nekem is a meditáció szó volt. A jó érzés, a jól érzés is tanulható, gyakorolható. Persze tudom új szokásokat kialakítani a legnehezebb. Ezt tanítom a stílustanácsadásokon is, haladj lépésről lépésre, ne egyszerre akarj változtatni sok dolgon. Legyen bármilyen területről is szó az életedben, ez így van. Akár a külsőd, akár a belsőd változásáról van szó, idő kell hozzá. A gondolatok megváltozása a hozzáállásodon és a türelmeden múlik. Amikor meditálni tanultam, egyáltalán, amikor tanítottak, hogy hogyan is kezdjem el az 8 napba tellett. Persze a gyakorlás az igazi, csak utána jött, anehézségekkel együtt, sokszor a mai napig meg kell küzdenem magammal. De ott akkor 8 napig fogták a kezem, s minden nap léptünk egyet előre. Minden nap egy, s csakis egy új dologra kellett figyelnem. Emlkészem az első nap feladata az volt, hogy aludd ki magad! :)  Azután ... menj el sétálni, lassan, ne rohanj, menj egyre lassabban és láss. Ne csak nézz, láss, ne alkoss ítéletet, semmiről amit látsz, de vedd észre. Hát igen, ez ilyen egyszerű:) A slow life érzése ott akkor fogalmazódott meg bennem és mélyült el a hitem. Isten kapcsolatom, a csendes, szemlélődő párbeszédünk azóta is tart.

 Az az igazság, hogy nem érzem szörnyűnek ezt az évet, elgondolkodtatónak, változást hozónak, alkalmazkodásra késztetőnek igen. Lehet elmélyülni, gondolkodni, tervezgetni, új lehetőséget mérlegelni, visszahúzódva mint a bebábozódott pillangó, s a kellő pillanatban szárnyra kelni, széllel szállni.